Úgy gondoltam, hogy néha ha találok 1-2 jó videóklippet, ami nekem is tetszik megosztom veletek. Íme a mai:

Nem voltam különösebben Eminem rajongó, de ez a szám jó lett.

Érintőlegesen, mindig írtam erről a sportól (igen sport, mégha egyesek nem így gondolják),de konkrétan nem akartam írni róla. Olyan magas szinten zavar a neten keringő baromságok, hogy muszáj volt leírnom a véleményemet.

Két kategóriára lehet osztani a tábort. Vannak a testépítők, akik életmód/verseny szinten űzik és vannak a "Gyúrósok".

Azok, akik testépítőnek vallják magukat, nagyon sok áldozatra kényszerülnek a cél érdekében. Mik ezek az áldozatok? Egy átlagos napja egy testépítőnek a reggeli ébresztőtől, a lefekvésig meg van tervezve. Ez egy 24 órás sport, nem csak az 1-2 órás edzésről szól, mint sokan azt gondolnák. Minden étkezés, óra és mennyiség pontosan meg van tervezve, mivel ez teszi ki a fejlődéshez szükséges rész 70%-át. Nem eszik vagy csak nagyon ritkán úgynevezett "szemét" kaját (pl. pizza, kenyér, csülökpörkölt stb.), de változatosan étkezik napi 6-8szor. Nem cigizik, nem iszik (alkoholt), nem drogozik, mert tudja, hogy hátráltatja a fejlődésben és nem utolsó sorban káros. A fentiek egy idő után teljesen természetessé válnak és sokkal jobban érzi magát a bőrében és minden téren jobban teljesít egy átlag embernél (tapasztalatból mondom). 

A "Gyúrósok", ők alkotják a tábor maradék 99%-át (sajnos). Miattuk van ennek a sportnak, negatív megitélése. Miért? Általában ők úgy gondolják, hogy attól mert lemennek "edzeni" és beszednek "valamit", egyből Jay Cutler lesz belőlük. Ők, azok akik a helyes táplálkozás helyett, egyből a doppingszereken gondolkodnak, hiszen szerintük Cutler is attól lett izmos. Természetesen óriási tévedésben vannak, hiszen elsősorban a genetika, sok éves edzés és életmód, aminek köszönhetik az élsportolók a kinézetüket. A dopping/szteroid senkiből se fog esztétikailag szép izomzatot varázsolni. Sajnos az emberben benne van egy olyan, hogy keresni kell a "csodapirulát" (pl. 40-es karcsináló, hiperszuperdiétanélküllefogyasztózsírégető, stb.), mert büdös a munka... (tisztelet a kivételnek)

Felvetődik a kérdés, hogy az élsportolók, mint pl. Cutler doppingolnak e? Ez egy olyan kérdés, amit bármelyik olimpia szintű versenyzőnél fel lehet tenni. Naívnak kell lenni az embernek, hogy elhigyje, hogy évente lehet doppingok nélkül rekordokat dönteni... az emberi természetes teljesítőképességnek vannak határai. Ezek a "szerek", csak azt a minimális! plusszt adják, ami szükséges ahoz a 0,1 másodpercel gyorsabb futáshoz, vagy az élesebb fizikumhoz. Nagy tévedés, ha valaki azzal áltatja magát, hogy sima doppinggal lehet élsportoló valaki, miattuk tart ott ez a sport, ahol...

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de a jó időjárás megérkezésével, nekem sok olyan dologhoz is kedvem van, amit amúgy nem csinálnék meg. Ilyen volt a tegnapi eset is.

Valamikor 3 óra körül rezgett a telefonom. Az egyik partnerünknek sürgősen szüksége lett volna technikai segítségre az egyik szolgáltatásunkhoz. Mivel ez nem hiba, így nem kötelezhettem a rendszergazdát, hogy szombaton útra kelljen és dolgozzon. Kint sütött a nap és a jó kedvem miatt azt mondtam elmegyek én és elvégzem amiket kell.

Így hát felültem a motorra és elindultam a város másik végébe. Nagyon élveztem, hogy alig vannak az utakon, így kellemesen tudtam élvezni a város szépségét. A Duna vízszintjén azért meglepődtem, mert elég magas... Megérkeztem a helyre, de a biztonsági szolgálat nem akart beengedni (a cégünknek csak az aktuális rendszergazdának van hétvégén belépési engedélye). Így telefonálgatás, majd kijön a csaj, aki előzőleg hívott.

Szó szerint elképedtem, olyan szép volt. Kreol bőr, arcán minimális vakolattal. A szemei rabulejtően tengerkék színűek. Csak az arcát el tudtam volna nézni percekig. Alakja kecses, szép volt. Egy elegáns üzletasszony kinézete volt.

Meg is említettem neki, hogy nagyon sajnálom, hogy eddig csak telefonon tárgyaltunk és valójába sose jött össze a személyes találkozó. Bementem vele és közbe váltottunk pár szót úgy általánosságban. Ez a projekt, ami kicsit hiányos volt, egy volt a sok közül és egyszerüen nem volt ideje részletesen átnézni, hogy minden adott e a beindításához. Természetesen megértettem, mert nagyon sokszor én is túlvállalom magam, így tudom mit jelent gyorsan utólag valami csodát összehozni.

Nem volt ez olyan nagy munka, köszönve a rendszereink könnyű állíthatóságának. A sikeres teszt után, nagyon boldog volt, hogy a határidő előtt elkészült és nagyon szerette volna valahogy megháláni. Én azt mondtam, hogy jöjjön el velem és igyunk meg egy üditőt/kávét. Neki se volt ellenére, mert volt még pár órája és így legalább nem kellett a projekten agyalnia. 

Mikor kimentünk és meglátta a motort, eszébe jutott, hogy mégse tud velem jönni, mert nincs bukósisakja, meg nem is szereti a motorokat. Ekkor láttam rajta a félelmet és közbe eszembe jutott, hogy a portásnál mintha egy bukót láttam volna... Odamentem a portáshoz és megkérdeztem, hogy kölcsön adja e a bukóját a hölgynek 1-2 órára?! Persze, gond nélkül odaadta.

A motorhoz közeledve, láttam rajta, hogy tetszik a motor, így mondtam, ha megigérem, hogy vizgyázok rá, eljön velem?! Kicsit hebeget, habogott, hogy Ő még sohase motorozott, de belement. Felültünk a motorra és elindultunk. Reszketett a keze úgy félt, ezért szándékosan lassabban mentem mint a megengedett, hogy megnyugodjon.

A kávézóhoz érkezve, megnyugodott és így leültünk a teraszra beszélgetni. Mondanom sem kell, de bárki aki elment mellettünk, mindenki megcsodálta. Rákérdeztem, hogy hogy viseli a férje/családja a sok utazást, munkát?! Kiderült, hogy egy éve elvált és nincsenek gyerekei. A rokonai távol laknak, így őket is ritkán látja. A beszélgetés során próbáltam minél közelebb kerülni hozzá, de folyton távol tartott magától. Egy pont után én sem erőltettem, mert valószínüleg nem jöttem be neki. 

Egy óra múlva szólt, hogy Ő neki mennie kell, mert még dolga van. Nem tartottam fel, mert láttam rajta, hogy ez egy kibúvó. Így megköszöntem neki a társaságát és megkérdeztem hogy elvigyem e?! Azt mondta Taxival megy. 

Este kaptam egy SMS-t, egy ismeretlen telefonszámról (fordításban):"Hétfőn 5kor a ... sarkán. Mindent elmagyarázok. Köszönöm a szép délutánt."

A kiváncsiság miatt el kell mennem. :)

(Először is valamit sürgősen ki kell találnom, hogy ne kellessen minden írás előtt végig olvasnom az összes posztjaim kezdését, mert nagyon időigényes...Ötlet?) 

Elég sokat gondolkoztam, hogy mi legyen a posztom címe, de igazából mindig is tudtam, mert így meséltem mindenki másnak a történetet. Tavaly sikerült részese lennem életem egyik legjobb Tiesto bulijának. Na nem azért, amit itt lentebb leírok, hanem a buli fergeteges volt Veszprémben, ami felülmúlt az eddigi összes Tiesto partyt (a történet a közelben rajtam végig futott Tiesto "láz" miatt jutott az eszembe). 

Megérkeztünk 9-re a haverokkal és beálltunk a sorba. Na itt eltöltöttünk úgy 2 órát, mire bejutottunk (ahogy hallottam ezt idén se tudták megoldani. Hiába, ez Magyarország...). Bent a szokásos partyhely keresés, felhozatal ellenörzése, utána egy kis iszogatás (én csak energiaitalt). Táncolás közben észreveszem, hogy valaki hátulról átkarol és feszesen hozzámsimulva elkezd "simogatósanfogdosni". Én már fejben felkészültem a legrosszabbra, hogy vagy egy buzi az, akit lecsapok vagy egy űberbrutál ronda csaj próbál nyomulni. 

Szerencsére egyik sem, hanem egy nagyon aranyos, szép csaj aki frenetikusan élvezi a bulit. Persze, hogy hagytam és elkezdtem én is felmérni a "domborulatait". Mivel elég erős jeleit adta annak, hogy nem bír magával, így gondoltam kimegyünk a tömegből, egy kicsit nyugodtabb helyre. Menet közben a B tervre készülve elkértem a haverom kocsijának a kulcsait, biztos ami biztos alapon. 

Kimentünk a bárpulthoz és megkérdeztem mit iszik. Ekkor már észrevettem rajta, hogy nagyon valami nagyon furcsa, de azt mondta, hogy egy Vodkát. Rendeltem neki egyet, én pedig egy energiaitalt ittam. Beszélgettünk közben és észrevettem rajta, hogy mintha másik dimenzióba lenne, vagy még mindig bent a tömeg között... Egyszerüen megfogta a kezemet és a bugyijához tedte, hozzátéve:"Érzed?". Ekkor már biztosan tudtam, hogy valami "élénkítőt" fogyasztott a buli előtt.

Én gondoltam, hogy akkor itt az ismerkedésnek véget vetek, mert egy félrészeg/zombival nem fogok semmi intimebb dolgot kialakítani. Épp el akartam jönni, amikor megfogta a kezemet és megcsókolt. Nagyon jól csókolt, amit nem néztem volna ki belőle. Persze ezután abba akartam hagyni az egészet, de erősködött, hogy Ő akar engem (szuper, egy drogos picsa megkívánt, ez aztán a siker...).

A partyt nem nagyon tudja elrontani, ha kimegyek vele a kocsiba és egy rövid orállal lerendezzük a dolgot. A terv sikerült is, csak nem éppen úgy ahogy terveztem. Kimentünk a kocsiba és bekapcsoltam a rádiót. Persze Tiesto lemez volt a kocsiba (mint jó alapozó rajongónak szokás), így stílszerű volt az egész. Az orálban nagyon gyenge volt, ez lehet tapasztalatlanság vagy a bódultság. Mire abba akartam hagyni az egészet, már azt vettem észre, hogy rá akar üllni, de én még időben megállítottam, hogy védekezés nélkül soha. Ezután jött az igazi őrület. A csaj mintha a tánctéren lenne vagy legalábbis, mintha egy saját világban élne, velem nem foglalkozva, úgy vonaglott. Lehangolónak gondoltam először, de ahogy mint egy robot vonaglott egyre durvábban és gyorsabban, kezdtem élvezni. 

Gondolom nem árulok el nagy titkot, hogy a körülmények miatt és a csaj tempójával nem nagyon bírtam fél- egy óránál tovább. Persze Ő ezt se vette észre, így én kellett leállítsam. Ezután mintha semmi se történt volna, pattogot, hogy Ő vissza akar menni velem bulizni. Nekem is ez volt a tervem, de gondoltam pihenek egy pár percet, de Ő ragaszkodott, hogy vele menjek. Erőt vettem magamon és bementünk... (folyt. köv.)

(Ismeretlen oknál fogva az alábbi poszt nem lett publikálva. Több mint 1 hónapos csúszással pótolom...)

Most, hogy rokonoknál töltöm az időm nagy részét, így van időm kényelmesen blogolni.

A múlt héten történt velem, hogy egy régi partnerünkkel kellett találkoznom és ezért a fél városon át kellett utaznom. Mivel utálok BKVzni így a felhős időjárással ellentétben, mégis motorral mentem. Persze ahogy lenni szokott elkezdett esni az eső. Egy ideig nem ártott, de persze minden modern ruhának megvannak a határai. Egy rendőri igazoltatás sem segített rajta az esőben...

Megérkezem az irodába, persze elnézést kértem és mivel régóta ismerem a nőt, ezért kértem tőle egy törölközőt és hogy hadd szárítsam meg magam az irodájába, egyedül. Természetesen kiment és én pedig, amennyire tudtam megtöröltem magam. Utána szóltam, hogy akkor elkezdhetjük a megbeszélést. Persze elő kellett készítsem a PP bemutatót, de ez hamar ment és bele vágtunk a közepébe.

Láttam rajta, hogy nagyon unja, mert száraz statisztikai adatokról volt szó. Erre gondoltam, hogy mi lenne, ha egy kicsit provokálnám. Mivel kértem, hogy mutassa meg azokat a részeket, amiket nem ért, ezért felállt és oda jött hizzám, hogy rámutasson a táblán lévő adatokra (direkt nem adtam oda a pointeremet).

Ekkor megláttam a feszes rövid szoknyáját, amitől mindig beindul a fantáziám. Nem is kellett sok idő, már látható jelek voltak a nadrágomba. Persze Ő ezt egyből nem vette észre, mert épp mellettem állt. Viszont mikor hozzám fordult meglátta. Láttam, hogy nagyon zavarban van és próbál úgy tenni, mintha nem vette volna észre. Ezt nagyon rosszul leplezte, mert a zavart beszédén is észrevehető volt. 

Közelebb mentem hozzá és mikor rámutattam a táblán lávő mezőre, egyszer csak megfogta és simogatni kezdte nadrágon keresztül. Éreztem, hogy innen nincs visszaút és hamar kigombolta a nadrágomat és nyalni kezdte. Gyengéden harapdálta és élvezte, hogy csak neki ágaskodik. Persze egy gyors orál élvezeten kívül nem volt semmi más, de hatásos volt, mert utána boldogan mosolyal az arcán hallgatta végig a prezentációt. 

Nem beszéltünk erről, mert úgy vettük mindketten, hogy "része" a prezentációnak...

Egy újításként szeretném elmondani a fenti történettel a véleményemet/magyarázatomat. Először is én nem szokásom szexuálisan zaklatni a partnereimet (nőket), mert egyrészt nem tartom etikusnak, az e féle befolyásolást és nem akarom, hogy egy esetleges visszautasítás miatt aláássam az üzleti kapcsolatunkat. Hogy most mégis miért tettem kivételt? Azért, mert elég szoros személyes kapcsolatot ápoltam a hölgyel (bár csak internetten keresztül). Elég sokmindent megtudtam róla, ezért ezek mérlegelésével, tudtam, nem lövök mellé, ha "letámadom"... 

Ebben a rossz időben semmi kedvem motorozni, így egy kis pihenéssel egybekötve megosztom veletek egy rövid szösszenetet a múltból.

Volt egy barátnőm, aki élt halt a csokiért. Na jó, minden csaj szereti, de Ő kifejezetten imádta. Mellette tanultam meg, hogy mi az igazi csoki. Az igazi csoki 75, de inkább 80% feletti kakaó tartalomnál kezdődik.

Egyik este mikor átmentem hozzá, egy speciális ajándékkal szolgált. Csokis fagylalt. Ugye első olvasásra, nem tűnik speciálisnak?! Nekem se tűnt annak, csak amikor a fagyitól külön szolgálta fel a csokit. Először azt hittem, hogy sima tört csokoládé. Utána figyelmeztetett, hogy nézzem meg jobban, mert érdekes alakja van... Tényleg az volt. A mellbimbójával és a puncijával (muszáj így fogalmazzak, mert nagyon aranyos volt az övé) voltak megformázva.

Kérdeztem tőle, hogy nem volt túl forró?! Azt mondta a csoki, annyira lázba hozta, hogy nem érzte, viszont egy kis "hűtést" elviselne. Én segítségül hívtam a fagyit és a nyelvemet, hogy kellően visszahűtsem a formázó testrészeket... Egy pár hónap után elkezdett idegesíteni a csokis hóbortjai, ezért kihátráltam a kapcsolatból.

u.i. Természetesen nagyon finom volt a csoki a fagyival... :)

Ismét egy kis agymenés következik részemről. Persze, mint ahogy szoktam nem néztem meg, hogy írtam e erről vagy sem. Valami hasonlóra emlékszem, tehát átfutom mégis a címeket... Utána néztem, csak egy hasonló bejegyzés volt (Életmódom), ezért leírom a gondolataimat.

Olvasgattam az egyik általam kedvelt Blogot (Tilosacsók) és láttam, hogy a blog írója padlón van. Ez adta az ötletemet, hogy a blogjába írt egyik kommentemet a saját blogomba kifejtsem. 

A motiváció egy érdekes dolog, mert elég nehéz megtalálni az állandó motivációt, ami mindig hajt előre és egyre jobb és jobb teljesítményre ösztönöz az élet minden területén. Én nekem se volt egyszerű ezt megtalálni. Ahogy a fent említett posztomba olvashattátok, én elég kövér voltam. Ez az állapot, nagyon nem segít azon, hogy önbizalommal gazdag életmódot folytass. Nem voltam az a hű de sikeres a nőknél, nem voltam sikeres az iskolába-egyetemen, egy egész átlagos vagy átlag alatti szerepem volt az életben.

Évek alatt (általános suli óta) le járogattam a helyi terembe edzeni. Nulla sikerrel, mert teljesen tudatlanul (mint a nagy átlag) műveltem ezt a spotot. Elhatároztam néhány éve, hogy komolyan veszem és életmódot váltottam. Évek óta folyamatosan tanulok róla. Rájöttem, hogy bármilyen sz@r dolog is történjen velem az életben, egy dolog mindig hűséges lesz és az saját magam, életmódom. Eléggé beképzeltségnek és önző dolognak hangzik, de úgy gondolom, hogy egy embernek mindig kellene legyenek biztos pontjai az életben, amikbe tud kapaszkodni akkor is, ha minden "szétesett". Nekem ez az, az a biztos pont, ami mindig megvígasztal, ha valami rosszul alakul. Kíváncsi vagyok, hogy kinek mi A Motiváció?!

A ház/villa/palota elég monumentálisan nézett ki belülről is, mert mindent márvány borított. Kb. 1 perc "háznézés" után váltottam és a női felhozatalt kezdtem el nézegetni. Eléggé lehangoló volt nézni, hogy csak olyan nőket láttam, akik vagy a férjükkel jöttek, vagy épp félrekefélés volt a céljuk, azaz öregedő nők voltak.

Sokan gondolhatjátok, hogy MILF-ek voltak, de sajna nem, mert kinézetre, tök átlagos "vén" nők voltak. Még mielőtt megköveznétek, nem vagyok a 40-es nők ellen, sőt, de egy ilyen bulin nem erre vágytam, ha már ennyit utaztam. Oda jön Mr. CEO és kérdezősködik, hogy hogy hívnak és melyik cégtől vagyok. El kezdtem beszélgetni vele, mivel úgy gondoltam, ha már nem lesz nőzés, legalább az üzleti kapcsolataimat bővítsem. 

Egy kis idő után, miután "összebarátkoztunk", rákérdett hogy milyennek tartom a partyt. Itt komoly dilemmába estem, mert vagy őszinte leszek és ezzel talán megbántom, vagy hazudok és mosolyogva azt mondom csodás. Mivel úgy gondolom ilyen szituban kár a képmutatás (legfeljebb nem hívnak meg máskor), így azt mondtam, hogy a party jó lehetne, ha kicsit fiatalosabb "felhozatal" lenne. Erre meglepődött, hogy eddig ezt senki se mondta és azt mondta értékeli, hogy őszinte voltam és nem nyaltam. 

Ő is únja a bulit, de a felesége miatt nem "szórakozhat". Ekkor mondta, hogy ha igazi bulit akarok, akkor keressem meg XY-t és ha Ő távozik a buliról, mondjam meg, hogy Ő ajánlotta és tartsak vele. Nem volt nehéz megtalálni az ürgét, mert mindenki ismerte. Oda mentem hozzá, bemutatkoztam, majd udvariasan rátértem arra, hogy tudtommal Ő tud egy másik bulit is... Ekkor mosolygott és azt mondta, igen, mindjárt megy, ha akarok vele tarthatok.

Kimegyünk a házból és már várja is a kocsija a ház előtt. Egy Bugatti volt. Nem ismertem a konkrét típusát, de nagyon szép fekete volt. Elindultunk a ház elöl és arra kért, hogy tegyem fel a fejkendőt a szememre, ami a kesztyűtartóba volt. Na mondtam magamba, ismét sötétség és még mindig nem tudom meg, hogy hol vagyok. Rá is kérdeztem, hogy miért van ez az egész "nem tudhatom meg, hogy hol vagyok" történet? Azt mondta, hogy ha megtudnám, hogy hol szórakoznak, akkor a paparazzik is megtudhatják. Erre azt válaszoltam, hogy azoktól se tudhatom meg, akik a bulin lesznek? Azt mondta, hogy megpróbálhatom megkérdezni, de Ők se tudják. Na ez viszont így már baromi "összesküvéselméletes" dolog és kicsit nehezen tudtam mindent elhinni.

Megérkezünk a helyre. Ki gondolta volna, hogy ez is fák között lesz?! Viszont ez egy "normál" 3 emeletes faház volt. Bent javában szólt a zene és gondoltam hogy csapjunk is bele a közepébe. Bementem a sráccal és csak néztem. Na itt nem a házat, hanem a nőket. Hihetetlenül sok nő volt. Mind szuper alkatú. Volt fehér, néger, kreol, ázsiai... Itt gyors taktikára volt szükség, mert nincs sok idő udvarolni. Viszont nem tudtam dönteni, egyszerüen nem tudtam, hogy ázsiait, négert vagy kreol csajt kívánok jobban. 

Nem is kellett sokat várnom, mert egyből az ázsiai csaj, akire először ránéztem kinézett magának. Odajött és egyből rátért a lényegre. "Fehér fiú, nagyon izmos vagy, nem beszélgetnél velem?" Kb. ilyen angol tudással. Na mondom, ennél gyorsabb taktika nincs, ezért elvonultam vele a bárpulthoz. Ott én is és Ő is egy koktélt kért, így elkzedtünk beszélgetni. Kíváncsiságom miatt rákérdeztem, hogy tudja e, hogy hol vagyunk?! Erre azt mondta, hogy sajnos nem, mert bekötötték a szemét a német repülőtéren. Na mondom magamban, csak igaza van a srácnak. Rákérdeztem, hogy akkor mégis miért van itt? Melyik cégnél dolgozik? Erre nevetett és megfogta a kezemet, lassan a szájához emelte és szopogatni kezdte az újjamat. Nekem se kellett sok, hogy egyből váltsak és (a filmekből ismert módon) az emelet felé vettem vele az irányt, szabad szoba után kutatva. Pechemre, minden szoba zárva volt. Így a legelső nyitott ajtóba bementem vele.

A fürdőszoba volt. Itt már ment a jaqudzi és benne volt már egy pár. Azt mondták csatlakozzunk. Én nem haboztam, mert már forrt a vérem, így erotikus csókolózásba kezdtem a csajjal és lassan levettem a ruháit, ameddig Ő az én ruháimat vette le. Beülltünk a pár mellé a jaqudziba, kicsit szűkösen voltunk. Folytattuk a csókolózást. Én az újjammal izgattam, Ő pedig a kezeit a fejem mögött kulcsolta. Ez azért volt lényeges információ, mert valaki, elkezdte a farkamat masszírozni. A csaj volt a másik pártól (ezt onnan tudtam, hogy a pasi kezei a jaqudzi szélének volt támasztva) és mosolygot mikor ránéztem. 

Tudtam, hogy ez lesz életem egyik legjobb bulija, így az előjátékot folytatva a jaqudzi szélére ültettem az ázsiait (bocs, de a nevére nem emlékszem) és elkezdtem nyalni. Izgató volt ahogy a csöppnyi vaginája a számmal teljesen beborítom és a kezem szorításával érzem, ahogy élvezi az egészet. Egy kis idő után, felemelte a fejemet és láttam, hogy a lényegre akar térni. Nem tudom, hogy ki mennyire emlékszik a diákkori szexekre, de nagyon szűk volt neki... Élveztem, ahogy a mellkasomba kapaszkodva vonaglik a vízben rajtam.

Én közben erősen koncentráltam, hogy azért bírjam elég sokáig, de nem volt könnyű. Ekkor (rutinosan), mikor látta hogy a határon vagyok, felállt és megfordulva a popójába tedte. Így már tényleg teljesen kész voltam. Lefogta a kezemet és egészen addig lovagolt, ameddig teljesen belé nem élvezem, azaz az óvszerbe. Utána még folytattuk és miután a srác a másik párból teljesen "kimerült" (elég looser volt, a csaj sima nyalásától elment), láttam a szőke csajon, hogy akarja hogy "rendbetegyem".

Sajnos itt bejött valaki, aki szólt, hogy a repülőgépek hamarosan indulnak, így mindenki indulásra készüljön. Kár volt, mert élveztem volna a másik csajt is. Hazafelé nem történt extra dolog, ugyanúgy bekötötték a szememet és csak a repülőgépen vehettem le.

u.i. utólag próbáltam a reptéren kideríteni, hogy honnan jött a gép, de szolgálati titokként kezelték. 

u.i.2. másodjára olvasva a sztorit, lehet "túl" fiatal volt az ázsiai csaj? Ezt sose fogom megtudni...

 Ne haragudjatok, hogy mostanáig nem jelentkeztem, de egyszerűen megbeszélésről, megbeszélésre jártam. Nagyon fárasztó volt és eléggé kikészített idegileg. Viszont, nem erről akartam írni, hanem arról, hogy milyen meglepetéssel lepett meg a partnerünk. 

A meglepetés "egy magán géppel tett utazás és a hozzá kapcsolt exkluzív szórakozás". Semmi mást nem tudtam az egészről, csak kaptam a felkérést, hogy velük tartok e?! Persze, hogy beleegyeztem, hisz nagyon izgalmasnak igérkezett. 

Egy limuzin várt minket a hotel előtt, ahol a megbeszélés volt. Beszálltunk mindannyian és innentől kezdve csak a repülőtéren szálltunk ki. Elég fura volt, hogy nem a szokásos rutinon kellett végig mennünk, mint egy normál utazásnál, hanem direktbe a gép közelében állt meg a kocsi. A gép mondanom sem kell fantasztikusan nézett ki. Készítettem képeket a telefonommal, de nem maradtak meg, mert amint a gépre felérkeztem letöröltettek velem, későbbiek során megértitek miért. Felszálltunk a gépre, ahol a "szokásos" Welcome drink, pezsgő fogadott. A koccintás után, felkészültünk a felszállásra.

Felszállás után, szolidan próbáltam kideríteni, hogy hova tartunk, de sajnos semmit nem tudtam meg. Azt mondták titok. :) Izgatott voltam és nagyon kíváncsi, ami miatt az adrenalinom is emelkedett. Próbáltam a partnerünk kapcsolattartójával kommunikálni, hogy Ő mit tud erről, de azt mondta, hogy ez számára is meglepetés, mert a cégvezetés találta ki. Nagyon bíztam abban, hogy nem egy unalmas repülőtúra, iszogatással és protokoll fotózásokkal, mert az dögunalom lenne.

Pontosan nem tudom, de olyan 1,5-2 óra repülés után figyelmeztet a pilóta, hogy készüljünk fel a leszállásra. Azaz kössük be az öveket. Megérkezünk a semmi közepére. Szó szerint értsétek, mert volt egy vézna omladozó kicsi irányító torony és ezen kívül semmi más, csak a kifutó, körülötte fák a távolban. Természetesen itt is limuzin várt minket.

Beszállás után furcsán tapasztaltam (gondolom szándékosan) teljesen sötétített üvegek voltak, azaz abszolút semmit se láttunk ki. Ekkor már minden apró részletet figyeltem, hátha megtudom, hogy egyáltalán milyen országban lehetünk. :) Az biztos, hogy vámost, rendőrt vagy bármilyen más ellenörző közeggel nem találkoztam. 

Egy fél óra utazás után megérkezünk egy villához. Egyszerüen nem tudom máshogy említeni, mint egy Birodalom. Olyan hatalmas épület volt, óriási szökőkúttal, Ferrari, Maseratti, Bugatti és egyéb luxus gépjárművekkel körülvéve, hogy egyszerüen csak tátott szájjal tudtam kiszállni a limóból. Egyből a verzérigazgató fogadott minket, aki kedvesen megkérdezte, hogy jól utaztunk e, illetve hogy fel vagyunk e készülve a partyra? Egy mosolyal megfűszerezve hozzátette, hogy "mindent próbáljatok ki, mert ez a party soha nem is volt megtartva, így nem kell félni..."

Mindig is nyitott voltam, minden új dologra, ami pozitívan tudja feldobni az együttléteket. Nem is mondtam ellen, mikor egy éjszaka, Era elővette a szolgálati bilincsét. Nagyon sok extra izgalmat tud adni egy ilyen kiegészítő. Először is azt szerette volna, ha Ő uralkodik rajtam. Mivel szeretek a nőknek a kedvében járni, ezért engedtem neki. Odabilincselt az ágyhoz és bekötötte a szemem. Mit mondjak, furcsa érzés volt és egyben nagyon izgató. Először a nyelvével játszott a testem különböző pontjain. Finom lágy volt és gyengéden simogatott. Majd a körmeivel a mellkasomat kaparta, amivel még jobban felperzselte a vágyakat. Csak vonaglott rajtam egy szó nélkül, én pedig csak a fantáziámra hagyatkoztam, hagytam magam elvarázsolni.

Megfordult, ráüllt az arcomra és hagyjta hogy nyaljam neki, ameddig Ő orálisan kényeztet engem. Majd a jobb csuklómnál kioldotta a bilincset és a kezembe adta a kulcsot. Én lassan kinyitottam a bal kezemnél lévő bilincset, majd egy határozott mozdulattal megfogtam és megfordítottam, lefektetve az ágyra. Láttam a szemében, nagyon élvezi, hogy most teljesen kiszolgáltatott lesz. Én előbb a jobb, majd a bal csuklóját bilincseltem az ágyhoz. Végül heves csókolózással, bekötöttem a szemét. Éreztem a heves szívdobogását és próbáltam még jobban fokozni, hogy csak minden 5-10 másodpercben értem hozzá és akkor is csak a nyelvemmel. A nyelvem minden érintésénél a teste összerezdült egy kicsit, ez még több lendületett adott mindkettőnk részére. Egy kis idő után vártam egy fél percet csendben. Láttam rajta, hogy nagyon várja, hogy hol fog ismét "felbukkanni" a nyelvem. 

Mikor már nagyon izgatott volt, akkor a nyelvemmel megérintettem a csiklóját. Ez az összerendülés hatalmasabb volt, mint eddig bármi. Ekkor erőteljesebben megfogtam a combjánál és vadul nyalni kezdtem. Csak zihált hangosan és élvezte az orgazmus hullámot, ami őt éri (utólagos elmondása alapján). Mikor már kellően kiélvezte az orális kényeztetés minden pontját, én titokban a háta mögé csúsztattam a jobb kezemet. Lassan a behatolásommal egyidőben, az újaimmal végig karmoltam a hátát függőlegesen, de persze épp annyira, hogy kidomborodjon az ágyról a testével, az élvezettől vezérelve. 

Elmondása szerint, ez a szeretkezés volt élete legjobbja. Őszintén szólva, én is nagyon élveztem.

Egy kicsit feldobom saját magam kedvét, ebben a borongós időszakban. Munka közbe, egy kis pihenő közbeiktatásával, gondoltam neki állok egy kicsit blogolgatni. Szeretnék bevezetni titeket a jövőbeli terveimbe. A gyári beállítása az agyamnak, hogy mindig valami új üzleti lehetőségen agyaljak, de persze vannak egyébb ötleteim is. Egyik ilyen a Vlogging. Nem tudom hogy hallottatok e erről? Amennyiben nem, úgy egyszerüen elmagyarázom ezt a rövidítést: Video Blogging. Videó készítés közben, szóban nyomni az okosságokat. Persze nem új találmány ez és úgy ahogy én tervezem csinálni, az se lesz új dolog, de érdekesnek tartom. Motorozás közben a sisakra szerelt kamerával készítenék felvételeket (remélhetőleg érdekes helyeken) és közbe nyomatnám a sztorikat... Mi a véleményetek erről? Nekem nagy könnyedség lenne, hogy nem kell itt gépelgetnem és így egy kis pluszt is adhatok a sztorikhoz. Persze nem holnaptól, mert még a kamerát is be kell szereznem, de néhány hónapon belül beindítanám ezt a dolgot (még nyáron).

Twitter: Kicsit szeretném feldobni a twitter használatot, mert szerintem nagyon jó találmány. E célból, azt találtam ki, hogy aki twtteren keresztül követőm és rajta keresztül közvetlenül nekem ír, személyesen fogok válaszolni neki, minden "normális" kérdésére.

u.i. Esetleg ha valamelyik sztorimat nem fejeztem be és én elfelejtettem volna, szóljatok, mert az idő múlásával "fakóbb" lesz... :)

u.i.2. Mire befejeztem ezt a posztot kisütött a nap. Ez aztán a jó dolog.

Tegnap éjszaka megszólalt a telefonom. Persze a sokásos bosszús kedvembe veszem fel, mert megint azt hittem, hogy munka miatt van. Egy kedves hang volt, amit először nem is ismertem fel. Persze pár másodperc múlva már beugrott. Hogy ki volt az? Rita, tudjátok írtam róla, ő volt az idősebbik Iker...

Természetesen visszakérdeztem, hogy ha már volt olyan kedves, hogy felköltött, elárulná, hogy mi volt olyan fontos, amiért muszáj volt éjjel felhívjon?! A válasz:"Gyere el a ******* utca sarkához és vegyél fel engem." Itt kicsit kivágta a biztosítékot a dolog nálam, hogy mi vagyok én taxis??? Persze egyből mondta, hogy "egyedül leszünk otthon, vagy te vagy más lesz aki hazavisz". Na jó, egy ilyen kedves meghívást nem hagyhattam ki. :) Felöltöztem, bedoptam egy energia italt és elindultam a címre. Megérkeztem és láttam rajta, hogy valami nincs rendben. Egy ultra brutál dögös ruha volt rajta és semmit nem mondott, csak felült mögém. Ekkor megkérdeztem, hogy hova menjünk? Válasz, menjek tovább az utcába és a 3. ház lesz balra. 

A háznak nyitva volt a kapuja. Fullos ház volt, minden volt benne ami kell, medence, jaqudzi, stb. A jaqudziban, már ott üllt a huga. Az a látvány nem volt semmi, egyszerüen semmi se volt rajta, de csak a feje volt kinn a vízből, így a többit a fantáziámra bíztam. Persze nem akartam kimutatni, hogy egy kicsit elvesztettem a józan itélőképességemet, így egy gyors kérdést fel is tettem:"Mivel érdemeltem ezt ki? Születésnapom van, amiről nem tudok?" Erre csak annyit mondta:"Éhesek vagyunk!" Mivan??? :) Vacsi leszek? Izgi. Na jó, alig várták meg hogy ledobjam a ruhámat, de már rántottak is be a jaqudziba. A csajok egyszerüen nem bírtak magukkal. Karmoltak, nyalogattak, simogattak, haraptak, minden volt amit el tudtok képzelni. Rita bebizonyította búvár tehetségét. Víz alatt olyan nyelvmunkáról tett bizonyosságot, amit még nem éltem át. Liza (ő a huga) pedig olyan szűk volt, hogy azt hittem szét fogom szakítani.

Egyetlen probléma az volt, hogy Liza nagyon nem tudott halk maradni. Elég hangosan adta jelét, hogy élvezi az estét. Persze nem is engem zavart, hanem a szomszédot, aki át is szólt a keritésen, amire azt hittem a csajok megijednek/zavarba jönnek, de nem, egyszerüen figyelembe se vették. Én pedig csak annyit mondtam az ürgének, "ez az én estém, ne próbáld meg elrontani" és reggelig folytattuk.

Kb. 8körül haza jöttem és gondoltam lefekszem aludni, de nem tudtam, mert jönnek a nővéremék látogatóba. Így inkább nem alszom, mert 1-2 óra alvás után eléggé mosott sz@r vagyok.

Nem gondoltam, hogy valaha is fogok ilyesmiről írni, de ma felettébb felkavart a dolog. Lemegyek a szokásos napi vásárlásomnál a henteshez és a szokásos kötelező köszönés/beszélgetési köröket lefutjuk. Épp jövök ki és mellettem bejön egy öregasszony. Hallom a hentest, hogy így köszönti:"Csókolom Irmanéni, a szokásos kolbászkáért jött? Ugye nem felejti el miért kapja?" Itt hirtelen nem kapcsoltam. De a válasz után egyértelmű volt:"Persze kisfiam, tudom, hogy a ***********-re kell szavaznom." (szándékosan csillagozom ki) MIVAN???? Tehát ilyen egy rohadt korrupt világban élünk. Még az ismerőseim csodálkoznak, hogy miért viszek ki minden üzleti tevékenységet külföldre... hát a fentiekért és az egész korrupt vezetésért (mindegy ki irányít).

Na most hogy kiírtam magamból, le is nyugodtam. Jó ez a blogolás. :)

Sokan kérdeztétek üzenetekben, hogy nem e tartom magam beképzeltnek?! Jó kérdés és elgondolkodtam én is rajta. Arra jutottam, hogy talán az vagyok, de a végén mégis azt mondtam, hogy nem. Miért? Elmagyarázom.

Nőügyekben, nem gondolom, hogy olyan extrát tudok nyújtani, amit más férfi nem tudna. Viszonylag kidolgozott felső test, átlagos intim méret. Semmi olyan külső tényezőm nincs, amit más nem tudna, odafigyeléssel elérni. Mégis mi az alapja a sztoriknak? Egyszerű. Szexuális műveltség! Ez a kulcs a női szívhez. Mindig kell képeznetek magatokat, hogy tudjátok, hogy mi kell a nőnek. Nem kell szégyelni ezt, mert a nőt igen is ki kell elégíteni minden téren. Itt nem csak az "ágyra" gondolok, hanem minden más figyelmességre (pl. egy jó vacsi főzésre, apró ajándékok...). Nagyon fontos, hogy olyat kell nyújtani, amit más férfitól nem kap meg. Sajnos a mai világban, nem nehéz ezt elérni, pedig minden csak a figyelmességen múlik. Ennek az egésznek, számomra a legjobb visszajelzés, hogy minden volt barátnőm, ismételten szeretne hosszú idő után, "találkozgatni" velem. Ez nekem a legjobb visszajelzés. Ez ügyben tényleg csak egy tanácsot tudok mondani. Olvasni, olvasni és olvasni kell a témában. Persze mindent gyakorolni is kell. :)

Főztem a hétvégén valami finomat, mert épp új nő van a célkeresztben és átjött egy vacsorára. Persze írtam már róla (rendőrnő), de most nem e miatt fogok írni. Tehát neki állok vasárnap főzni és kiderül, hogy nincs olivaolaj otthon. Persze 13 órakkor a környéken a kis üzletek zárva vannak és nem volt kedvem elmenni most valamelyik supermarketig, hogy ezzel is 1,5-2 órát elpazaroljak. 

Gondoltam magamban, mivel soha nem kértem eddig semmit se a szomszédoktól és nem is igen volt gondom velük, átmegyek és kérek a közvetlen szomszédomtól. Kopogok az ajtón. Semmi válasz, de hallok valami mozgolódást. Várok, gondoltam csak ajtót fog nyitni. Kiszol, hogy mindjárt nyitja csak felkap valamit. Ok, várok. Kis idő múlva kinyitja az ajtót. Hát szó szerint kellett azt venni, hogy felkap valamit, mert egy száll pongyolaféleség volt rajta. Kedvesen megkérdezi, hogy miben segíthet. Elmondom neki a problémámat és megkérdeztem, hogy nem e tudna adni egy kis olivaolajat, természetesen kifizetném.

Erre azt mondta, hogy ad, de addig menjek be és ülljek le. Bementem és a nappaliban leültem a kanapéra. Itt muszáj megjegyezzem, hogy valami nagyon sznob perverz hajlama kell legyen valakinek, aki bőr kanapét vesz, mert télen qrva hideg, nyáron meg lefősz rajta. Na most is az volt a gondom, hogy eléggé hideg volt rajta üllni, hiába volt nagyon meleg a lakásban. Én birom a hideget, de muszáj volt megkérdeznem, hogy nem fázik ezen a kanapén üllni?! Erre mondja, hogy ott egy pléd takarjam le vele és úgy ülljek le. OK, megfogtam a plédet a kanapé másik végéből és ahogy felemelem, egy műbránert látok alatta. Kicsit meglepődtem, bár tudtam, hogy egyedül lakik és így valahol logikus volt.

Gondolom itt eszébe jutott a dolog, mert hamar beviharzott és mondta, hogy inkább menjek ki vele a konyhába és ott beszélgessünk, de már elkésett a mondattal. Itt láttam, hogy elvörösödött a feje és nem tudott megszólalni. Mondtam, mentve a helyzetet, hogy nincs min szégyelnie magát, mert tök természetes dolog egy egyedül élő nőnél (bár furcsálltam, hogy ilyen jó nő miért él egyedül, de ahogy régebben hallottam, sokat van úton). Itt láttam, hogy megkönnyebbült és kimentem vele a konyhába. Remegő kézzel kitöltötte egy pohárba az olajat és közbe mondta, hogy teljesen el van keseredve, hogy a munkája miatt, nem talál magának egy pasit se és hogy Ő még testileg se kell senkinek se. Ahogy háttal állt nekem, egyszerüen nem tudtam a formás fenekéről levenni a szememet. Nagyon beindító volt a látvány, amit szemmel láthatóan lehetett tapasztalni.

Egy dolog nem jutott az eszembe, hogy nem farmerbe voltam, hanem csak egy melegítőbe, így látványos volt a dolog. :)  Persze én ezt csak akkor vettem észre, amikor megfordult én pedig felálltam a székről, hogy elvegyem az olajat. Ekkor persze égtem, mint a Reistag és elnézést kértem. A nőt, mintha kicserélték volna, mosolygott és megkérdezte, hogy megfoghatja?! Na ez most engem meglepett, de gondoltam, na jól van egy kis kitérő még nem gáz. De mire válaszolni akartam, már ruhán keresztül fogdosott. Ekkor én teljesen kivetkőztem magamból és csak azt vettem észre, hogy a konyhaasztalnak támasztva döngetem hátulról. Nagyon láttam rajta, hogy élvezi és őszintén szólva én is nagyon élveztem. Persze nem tudtam sokáig húzni az időt, de még így sem jöttem ki időben jobban, mint hogyha a supermarketet választottam volna. :)

Most egy kicsit elvont dologról írok, de mivel ez is rólam szól, így megosztom veletek. Hogyan kapcsolódom én ki a mindennapi mókuskerékből?! Elég nagy a felelőség rajtam a munkahelyemen és egyéb téren is elvárják, hogy mindig a maximumot nyújtsam (sőt én magamtól várom ezt el igazán). Nincs időm nekem, hogy elmenjek hetekre nyaralni, úgy ahogyan azt mások megteszik, pedig lenne miből. Így idővel besokalhat az ember, ha nem talál magának kikapcsolódást. Az én kikapcsolódásom nem mindig a motorozás, de szorosan kapcsolódik hozzá. Általában fogom magam, felülök a motorra és elindulok az egyik kedvenc hegyemre (inkább domb), ahol egyedül lehetek és leülök, Chillout zenét hallgatok (pl. a lentebbi klipp). Ilyenkor kikapcsolom a telefont és csak nézem a naplementét (van amikor napfelkeltét, ha reggelig dolgozom). Nézem ahogy megvilágítja a felhőket, a felettem elszálló repülőket, a madarakat, a fákat és úgy egynek érzem magamat abban az 1-2 órában a természettel. Mintha nem lenne rajtam kívül semmi és senki. Általában ez elég, hogy megnyugodjak és úgy egy kicsit töröljem a gondolatokat a fejemből. E nélkül tuti becsavarodnék a mindennapok nyomása alatt.

u.i. bocs, hogy nem nős sztorit mesélek, de most ehhez volt kedvem.

Sajnálatosan nagyon kevés időm van mostanában. Túl sok projekt jött össze és sokat kell dolgoznom rajtuk. Persze szorítok időt minden fontos dologra, de a fontossági sorrendemben nem tudom előre tenni a blogolást. Persze történnek velem is dolgok, próbálok pár szót feljegyezni velük kapcsolatban, hogy később le tudjam teljesen írni, de mostanába semmi időm nincs. Most is rohanok tovább, mert van akit 1 hete már hanyagolok és mostmár kezd durci lenni. Igen, nő  az, de most többet nem tudok róla írni. Vigyázzatok magatokra és a tavasz beköszöntével a motorosokra is (rám ;) ). Remélem minél hamarabb tudok a régi kerékvágásnak megfelelően folytatni a sztorikat.

u.i. Úgy gondoltam, hogy egyre többet fogok mobilról twittelni, tehát figyeljétek a jobb oldali sávot! :) Természetesen egyszerübb, ha feliratkoztok követésre (persze, ha van twitter hozzáférésetek).

Sajnos nincs időm hosszú bejegyzést írni. Pár napja találtam az alábbi szívszorítóan aranyos videót, amely tökéletesen szemlélteti a jelenlegi életmódomat. Gondoltam megosztom veletek, hátha másnak is tetszik. :) 

 Friss...friss! :D Egy még forró sztorit mesélek, ami épp ma délután történt. Unalmamba, hogy feleslegesen siettem haza az F1-re, elmentem a jó időbe motorozni egy kicsit. Persze hamar rájöttem, hogy azért még vigyázni kell, mert kemény a gumi...

Az egyik kanyarban, úgy gondoltam, hogy nem várom meg, még a komótosan szemből érkező kocsi elhalad, hanem előtte gyorsan elkanyarodok. Sajnálatos módon, ezt más is észrevette. Egyszer csak azt veszem észre, hogy a tükrömbe kék villogót látok. Tudtam, hogy ez csak én miattam van és lebuktam. Félreállok. Épp leállítottam a motort és készültem levenni a bukósisakot, mikor mellém érkezik a rendőr. 

Rendőr? Ez nem rendőr volt, hanem egy bombázó!!! Ránéztem és azt hittem, hogy a kész átverés műsorban szerepelek. Köszöntem illedelmesen, hogy "Jó napot! Hőlgyem, mit vétettem?" Mikor a szemébe néztem, azok a kék szemek egyszerűen kicsináltak. Nem is tudtam másra figyelnii, csak az arcát, mert egyszerűen magával ragadó volt. Elkérte a jogsimat és a forgalmit. Odaadtam mindkettőt és ekkor mondta:"Ön nem adta meg a bekanyarodásnál az elsőbbséget a...!" Természetesen elismertem a vétségemet és elnézést kértem. Azt mondta, hogy muszáj lenne megbüntessen, de mivel nem próbáltam meglógni, ezért egy szóbeli figyelmeztetéssel elenged. 

Huha, mondom magamban, hogy ez igen! Egyből megkérdeztem, hogy "Ne haragudjon, de egyszerüen nem bírom ki, hogy ne jegyezzem meg, hogy gyönyörű!", itt láttam, hogy mosolyogva fogadja és jó utat kívánt nekem. Itt gyorsan válaszoltam, hogy kérem adja meg a számát, mert szeretnék találkozni, persze szigorúan munkaidőn kívül. :) Erre azt mondta, hogy szolgálatban nem ismerkedik. Hmmm... gondoltam ez most nem akar összejönni. Erre azt mondtam, rendben van és megkérdeztem, hogy melyik őrsön tudom elérni, kedves Tóth Tímea (más név), amennyiben be szeretnék valamit vallani magának? :) Elmondta, hogy hova van kirendelve. Rendben van, akkor lehet keresni fogom és egy mosoly kiséretével felvettem a bukósisakot, elindultam. 

Úgy gondolom, hogy muszáj lesz megszereznem a számát, de hát mire valók a többi rendőr haverok, ha nem erre?! :) Így körbe is telefonáltam és úgy néz ki meglesz. Folyt köv.

 Kértétek, hogy folytassam az Ikrekkel a történetet. Az egyikükkel majdnem szorosabbra fonódott az életem, mégnem kiderült az igazi oldala.

Egyik este úgy gondoltam, hogy felhívom Ritát (ő volt az akit elvittem Rákospalotára). Gondoltam, szuper egy meleg este van, biztos benne lenne egy kicsi romantikázásban a Duna parton. Elmentem érte és mint ahogy először láttam, pont ugyanolyan bombasztikusan nézett ki. Gyönyörű szép göndör barna haj, kék szem, nem túlsminkelt arc, szép kék "egyberuha". 

Itt kicsit probléma volt, mert mivel nem külön nadrágban jött, hanem egy egyrészes ruhában, így nehéz volt a motorra felülés. Én mondtam neki, hogy menjen vissza és vegyen fel egy másik ruhát, de azt mondta nem akar megváratni. Legyek udvarias és ne nézzem, ha felült a motorra (túlságosan is felcsúszott az alsó része a ruhájának. :)). Természetesen mondtam, hogy nem fogom és mivel elöl ülök, ezért nem is tudom. :) Felültem a motorra, Ő felült mögém. Jó érzés volt tudni, hogy az ami a hátsómhoz simul, az nem olyan vastag ruha... :D 

Elindultunk, szépen lassan és úgy gondoltam, hogy a Lánchíd környékén leteszem a motort és majd onnan gyaloglunk. Útközben nem bírtam megállni, hogy néha néha ne pillantsam meg a gyönyörű lábait, mert tényleg azok voltak. Megérkeztünk a Lánchídhoz, kerestem a környéken egy elég forgalmas helyett (ahol van biztonsági őr vagy valami portás) és leparkoltam. Sétálgattunk a parton és nagyon élveztük a kilátást és végül leültünk egy padra beszélgetni. 

Elég jól elvoltunk és már kezdtem azt hinni, hogy minden rendben lesz, mikor megszólalt a telefonja. Láttam, hogy meglepődik és odébb vonul felvenni a telefont. Én itt semmi rosszra nem gondoltam. Nem hallgatóztam, de mégis meghallottam, a következőket:"mindjárt otthon vagyok...csak egy baráttal sétálok...nem pasi, nem kell félned". Visszajött. Én egyből neki szegeztem a következőket:"Nem szokásom a hallgatózás, de meghallottam a beszélgetésedet. Te most egy nőnek gondolsz engem? A barátnőd lennék?" Erre nem tudott mit mondani, csak hebegte hogy nem, meg hogy félreértettem. Nem gondoltam volna, hogy ilyen aljas módon átjátszol és mikor azt mondod, hogy nincs senkid, hazudsz. Nem tudok egy nőben bízni, ha már ilyen alapvető dolgoknál hazudik, ha azt mondta volna, hogy van valakije, de nem szereti és ott akarja hagyni, azt megértem. 

Itt részemről vége volt, hazavittem és többet nem hívtam fel.

Mindenki álma, hogy egyszer összejöjjön egy iker párral és minden jóban részese legyen.  Na velem is valami hasonló történt, de nem lövöm le az elején a poént. 

 Egy szép nyári hétvége volt, amikor csak úgy unalomtól vezérelve bolyongtam a motorral a városban. Élveztem a jó időt és hogy kevesen vannak a városban. Egyszercsak a Kálvin tér környékén észreveszek egy vörös ruhás csajt, aki épp jön fel a metróból. Mivel mikor elhaladtam mellette eléggé felkelltette az érdeklődésemet, így gyorsan megfordítottam a motort. Persze sajnos, ezt a jard is észrevette, így egy kis beszélgetés után megszabadulva a jardtól, próbáltam gyorsan visszajutni a helyszinre. Sajnos elvesztettem a csajt. :( 

A kálvin végében megállok az egyik lámpánál és kit látok? Keresztbe elhalad a zebrán a csaj. Rámnéz. Gondolom érezte, hogy végig bukó alatt őt nézem. Nem bírtam ki, félrehúzva lassan követtem. Megálltam előtte a zebrán. Muszáj volt megszólítsam. Megdícsértem a szép ruháját és a gyönyörű szemét. Említettem neki, hogy pár perce láttam a Kálvin aluljárójából feljönni és már akkor szerettem volna megszólítani, de szem elől vesztettem... Erre csak mosolygot (itt nem értettem miért, de a végén ti is fogjátok). 

Észrevettem, hogy nagyon sietne, ezért megkérdeztem, hogy elvihetem e? Láttam rajta, hogy nem igen szeretné, mert valószínüleg fél. Mondtam neki, hogy oddadom az én bukómat és megigérem, hogy mindenhol a megengedett sebességhatáron belül megyünk (soha nem megyek gyorsan városon belül és közúton se, főleg ha viszek valakit, akkor még lassabban). Látta rajtam, hogy nem hazudok, így miután elfogadta az igéretemet felült. Rákospalotára szerett volna eljutni, így egy elég hosszú szakaszon motoroztunk. Úgy vettem észre, hogy nagyon élvezi (bár a bukó nagy volt neki és igen tudom, hogy felelőtlenség így utast vinni, de higyjétek el, hogy nagyon vigyáztam és lassan mentem). Megérkeztünk és látom nagyon élvezte az utat. Elkértem a számát és kis beszélgetés után megadta.

Irány vissza ebbe a jó időben a városba, mert kár bent üllni. Ha jól emlékszem a nyugatinál lehettem, amikor meglátom a csajt, ugyanabban a ruhában. Mondom magamban, hogy ezt nem hiszem el, nálam gyorsabban nem érhetett ide. :) Ez valami vicc?!! Satufék, megfordulok és utána megyek. Megállok előtte és megszólítom. Látom, hogy furán néz rám. Kérdem tőle, hogy nem ismersz meg? Én vittelek nem olyan rég Rákospalotára... Kálvin téri találkozó?! Nem ugrik be? Ekkor elkezdett nevetni. Nem értettem, erre kértem, hogy magyarázza meg. 

A nővérével volt a kálvinon táncpróbán, mert mindketten táncosok és ma volt a főpróba egyik fellépésük előtt. Ekkor poénosan megkérdeztem, hogy csak nem vagytok véletlenül ikrek? De, azok voltak 10 perces késéssel születtek. Na ekkor én is jót nevettem és mondtam, hogy őt nem e vihetném el valahova, ha már a nővérét is elvittem? :) Ő is belement, így elvittem a Lánchídhoz, az egyik hajóhoz, mert ott dolgozott, mint pincérnő. Mondtam neki, hogy mivel a nővérétől elkértem a számát más okból, így az övét csak egy kialakuló barátság miatt kérem el. Egy mosolyal megfűszerezve megadta. 

A történetem az ikrekkel, természetesen nem ért itt véget és folytatódott, de az talán egy másik poszt lesz.

Igazából, ennyire részletesen, magamról nem akartam írni, de mivel kérdeztétek, ezért kivételt teszek és egy kis "backstage" infókkal ellátlak titeket. :)

Kezdjük az eljén, úgy 3 éve tértem meg, na jó, nem tértem meg, de az étrendemet és az életemet teljesen átrendeztem. Az ok egyszerű volt, nagyon bántott az, hogy nem vagyok megelégedve magammal, mert egy 106-107Kg hájas disznó voltam (most tömegelés után, diéta alatt 92,7Kg kb.9% zsírral). Nem csak a külsőségekre gondolok elsősorban, hanem azt a mindennapi levert, nehéz életet, ami ezzel járt. Természetesen először elkezdtem a témába utána olvasni és így 3 év után kijelenthetem, hogy még mindig van mit tanulni. Miről? A Testépítő életmódról. (Szándékosan nem fogalmazok nagy szavakkal, hogy "Egészséges életmód" vagy hasonlók, mert ezt mindenki maga döntse el, hogy mit tart annak.)

Mik az alapjai? Az alapok elég egyszerűek. Figyelni kell a 3 legfontosabb elemre. Szénhidrátra, fehérjére és a zsírra (telítettlen). Mindháromból szüksége van a szervezetnek, az optimális működéshez (mint egy kocsi :) ). Részletekbe nem mennék bele, mert nem egy életmódmagazin a blog, de aki akar, utána tud olvasni a neten.

Az étkezést kiegészíti a rendszeres testmozgás. Heti 5 "súlyzós" edzés + 5-6 aerob edzés (diétázom éppen). 

Jobb e így nekem? Egyértelműen jobb. Nem azért, amit elértem a nők terén (itt is javulás vélhető felfedezni), hanem a mindennapi életem borzasztó módon javult. 3 éve nem volt fejfájásom, nem voltam beteg! Nincs szükségem kávéra, hogy reggel dolgozni tudjak menni. Mindig egyenletes módon, jól tudok teljesíteni, a nap bármely szakaszában. Természetesen pozitív irányba (közhiedelemmel ellentétben) hatott a szexuális teljesítményemre is. Szóval teljesen elégedett vagyok az életmódommal és nem fogok rajta változtatni, mert nekem bejött.

Ennyit szerettem volna megosztani és mindenki döntse el magának, hogy milyen utat választ.

Ez a sztori a CsP blogban olvasott medencés jelenetről jutott az eszembe. Valamikor tavaly játszódik.

Unalmas délutánnak igérkezett, de izgalmasan végződött. Munkából hazamenet észrevettem, hogy egy új Subaru Imprezza WRX STI áll a lakóházunk előtt. Elmegyek mellette, erre dudálnak nekem. Ki más lehetet, mint a hülye Laci haverom. Vett magának egy Imprezza-t (annyit kell tudni Laciról, hogy a bőre alatt is pénz van, ilyen menő Manager fajta). Elhívott, hogy menjünk egy jót bulizni, mert az egyik haverja házibulit tart. Ok, belementem, mert amúgy se lett volna mit csináljak.

Persze Laciról azt tudni kell, hogy egy elmebeteg minden szinten. Egyik kezében telefon és nőkkel egyeztet ("Rita?Na mind1, akkor Zita.Jössz egy medencés seggrázásra?"), másik kezével meg a kormányt és a váltót rángatja, mert úgy gondolja, hogy rekord időt kell mennünk. Megérkezünk a házhoz. Nagyon fullos, sziklakövekből van építve, medence a ház mellett, ami végig megy a házban is. A házban kissebb hidak vannak, amiken keresztül lehet menni, a medence egyes ágai fölött.

A party javában folyt, sok ismerős arcot nem láttam, de azt biztosan meg tudtam állapítani, hogy fordított arányosságban volt a testsúly és az ékszerek a nőkön! Természetesen mindenkinek megvolt már a lendület, amit ilyen-olyan bódítókkal fokoztak. Ezt úgy vettem észre, hogy mire 1,5 métert megtettem volna a lakásba, az egyik szőke már markolászta. Persze gyorsan üzentem neki, hogy a medencénél várjon meg, ott folytatjuk. Laci tényleg kitett magáért, mert elég jó felhozatal jött össze. Nekem se kellett sok, hogy ellazuljak, bár nem annyira, mint a többiek, de én bódítók nélkül is élveztem a partyt. A legjobb az volt, amikor lekapcsolták a fényt és mindenki a medence egyik ágában vonult egy nővel. A ciki az, hogy nem emlékszem a csaj nevére, mert szerencsére nem társkereső party volt. Egy igazi buxával voltam, aki olyan szinten "high" volt, hogy úgy vonaglott, mint egy robot. Szuper jó nő volt, akin lehetett látni, hogy más dimenzióban élvezi a szexet. 

Hajnalban ébreszt Laci:"Mennünk kell, mindjárt hazajön a tulaj..." Gondolom ezzel elmondtam mindent a szervezéséről?!

Sokan kérdeztétek, hogy mit szoktam bevetni akkor, ha esetleg felhívok valakit a lakásomra, vagy el akarom nyerni a tetszését. Nem kell sok okosságot kitalálni, elég csak a megfelelő hangulatot megteremteni. Ez a hangulat nagyban függ a csaj stílusától.

Aki nagyon romantikázós, annál tökéletesen bevállik, ha készítesz egy gyertyafényes vacsorát, filmnézéssel kiegészítve. Természetesen lehet ezt fokozni, ha esetleg nem az első randi, akkor felhívod mondjuk egy közös vacsi főzésre, a lányok nagyon értékelik azt, ha egy férfi tud főzni (egyik előnye, ha régóta egyedül laksz, megtanulsz főzni). Lehet egy pohár italal (koktél, bor, de akár egy sima narancslével) beszélgetni, háttérben lágy zenével.

Vannak persze kevésbé romantikus csajok. Nekik is könnyen lehet imponálni, pl. elviszed szórakozni, táncolni, koncertre, utána vagy hazakiséred vagy amit én szoktam elviszem egy kicsit motorozni (persze jó időben). Ki lehet találni aktív sportolási lehetőségeket, squash, foci kettesben (igen, vannak csajok, akik imádják, ha ilyen abszurd dolgokra veszitek rá), falmászás, kirándulás stb. A lehetőségek tárháza szinte végtelen. A lényeg, hogy légy kreatív, nem kell félni a visszautasítástól, mert nincs mit vesztened. Próbálj ki minél több dolgot, hogy legyen, miből ötletet merítened. Nem tartom magam nagy randiszakértőnek, mert ennyire szerintem, minden férfi ért a nőkhöz, maximum még nem próbálta ki.

u.i. Fontos, hogy olyan dolgot válassz mindig, amit te is szeretnél csinálni. Jó pont, ha érzékelted, hogy szereted te is azt amit közösen csináltok, viszont ami ennél is fontosabb, hogy Ő is szeresse, amit kitaláltál.

 Nagy a pangás a munkahelyen, ezért még nem üt be a krach, írok pár sort. A következő szösszenet egy archív sztori.

Zoét egy érdekes módon ismertem meg. Debrecenbe jártam egyetemre (1 évet, nem fejeztem be) és mikor unalmamba fel le járkáltam a főépület előtt, megláttam egy magányosan áldogáló néger csajt. Odamentem hozzá és megszólítottam angolul. Megjegyeztem, hogy nagyon elhagyatottnak tűnik és nem-e tudnék neki segíteni. Erre persze nagyon boldog volt, hogy végre tud valakivel normálisan angolul beszélni, mivel én vagyok a 7. ember akivel próbálkozott, de az előzőek a yes,no pároson kívül semmit nem tudtak (ez tényleg vér ciki, egyetemisták és angolul nem tudnak...). Kérdezett pár dolgot, hogy melyik terem, merre található (orvosira járt és a Kossúth Egyetem főépülete nem egy helyen van helyileg az orvosi egyetemmel). Persze én még csak 1-2 hónapja jártam oda, ezért nem igen tudtam még fejből a helységeket, de szivesen felajánlottam a segítségemet a keresésben.

Közösen jártunk fel-le az épületben és közben beszélgettünk. Nagyon élveztem a társaságát, mert nagyon művelt volt, de mégsem volt beképzelt. Elkértem a számát, mert szerettem volna vele még találkozni. Az első randin annyira jól összeismerkedtünk, hogy a csaj feltett egy elég furcsa kérdést:"Kezdek beléd habarodni, járnál egy néger csajjal?" Eléggé meglepett a kérdése, mert én egyáltalán, nem tekintettem rá úgy, mint egy néger csajra, hanem mint egy nagyon jó nőre. Ezért persze egy csókkal válaszoltam.

Innentől kezdve felhőtlen volt az élet. Boldogság, szerelem, meg minden. Sajnos ez csak közel fél évig tartott. Mivel befejezte az egyetemet és haza kellett repülnie. Itt nagy dilemmában voltam, hogy vele tartsak e vagy sem. Elvileg még munkahelyem is lett volna, de nem mentem. Miért? Nem tudom megmondani. Egyszerüen maradtam, pedig úgy érzem, hogy képes lettem volna mindent hátrahagyni (szülők, barátok, egyetem) és vele menni. Egy darabja a szívemnek vele ment és azóta sem találtam hozzá hasonló odaadóan szerető nőt.

u.i. Az egyik blogban, amit tegnap olvastam, hogy a vietnámi nők sokkal odaadóbbak a magyar nőknél, teljes mértékben aláírom (lásd ezt a posztot). Egyszerüen kivétel nélkül eddig minden nőnél azt tapasztalom, hogy számítóan döntenek és hazudnak a szemedbe...