Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de a jó időjárás megérkezésével, nekem sok olyan dologhoz is kedvem van, amit amúgy nem csinálnék meg. Ilyen volt a tegnapi eset is.

Valamikor 3 óra körül rezgett a telefonom. Az egyik partnerünknek sürgősen szüksége lett volna technikai segítségre az egyik szolgáltatásunkhoz. Mivel ez nem hiba, így nem kötelezhettem a rendszergazdát, hogy szombaton útra kelljen és dolgozzon. Kint sütött a nap és a jó kedvem miatt azt mondtam elmegyek én és elvégzem amiket kell.

Így hát felültem a motorra és elindultam a város másik végébe. Nagyon élveztem, hogy alig vannak az utakon, így kellemesen tudtam élvezni a város szépségét. A Duna vízszintjén azért meglepődtem, mert elég magas... Megérkeztem a helyre, de a biztonsági szolgálat nem akart beengedni (a cégünknek csak az aktuális rendszergazdának van hétvégén belépési engedélye). Így telefonálgatás, majd kijön a csaj, aki előzőleg hívott.

Szó szerint elképedtem, olyan szép volt. Kreol bőr, arcán minimális vakolattal. A szemei rabulejtően tengerkék színűek. Csak az arcát el tudtam volna nézni percekig. Alakja kecses, szép volt. Egy elegáns üzletasszony kinézete volt.

Meg is említettem neki, hogy nagyon sajnálom, hogy eddig csak telefonon tárgyaltunk és valójába sose jött össze a személyes találkozó. Bementem vele és közbe váltottunk pár szót úgy általánosságban. Ez a projekt, ami kicsit hiányos volt, egy volt a sok közül és egyszerüen nem volt ideje részletesen átnézni, hogy minden adott e a beindításához. Természetesen megértettem, mert nagyon sokszor én is túlvállalom magam, így tudom mit jelent gyorsan utólag valami csodát összehozni.

Nem volt ez olyan nagy munka, köszönve a rendszereink könnyű állíthatóságának. A sikeres teszt után, nagyon boldog volt, hogy a határidő előtt elkészült és nagyon szerette volna valahogy megháláni. Én azt mondtam, hogy jöjjön el velem és igyunk meg egy üditőt/kávét. Neki se volt ellenére, mert volt még pár órája és így legalább nem kellett a projekten agyalnia. 

Mikor kimentünk és meglátta a motort, eszébe jutott, hogy mégse tud velem jönni, mert nincs bukósisakja, meg nem is szereti a motorokat. Ekkor láttam rajta a félelmet és közbe eszembe jutott, hogy a portásnál mintha egy bukót láttam volna... Odamentem a portáshoz és megkérdeztem, hogy kölcsön adja e a bukóját a hölgynek 1-2 órára?! Persze, gond nélkül odaadta.

A motorhoz közeledve, láttam rajta, hogy tetszik a motor, így mondtam, ha megigérem, hogy vizgyázok rá, eljön velem?! Kicsit hebeget, habogott, hogy Ő még sohase motorozott, de belement. Felültünk a motorra és elindultunk. Reszketett a keze úgy félt, ezért szándékosan lassabban mentem mint a megengedett, hogy megnyugodjon.

A kávézóhoz érkezve, megnyugodott és így leültünk a teraszra beszélgetni. Mondanom sem kell, de bárki aki elment mellettünk, mindenki megcsodálta. Rákérdeztem, hogy hogy viseli a férje/családja a sok utazást, munkát?! Kiderült, hogy egy éve elvált és nincsenek gyerekei. A rokonai távol laknak, így őket is ritkán látja. A beszélgetés során próbáltam minél közelebb kerülni hozzá, de folyton távol tartott magától. Egy pont után én sem erőltettem, mert valószínüleg nem jöttem be neki. 

Egy óra múlva szólt, hogy Ő neki mennie kell, mert még dolga van. Nem tartottam fel, mert láttam rajta, hogy ez egy kibúvó. Így megköszöntem neki a társaságát és megkérdeztem hogy elvigyem e?! Azt mondta Taxival megy. 

Este kaptam egy SMS-t, egy ismeretlen telefonszámról (fordításban):"Hétfőn 5kor a ... sarkán. Mindent elmagyarázok. Köszönöm a szép délutánt."

A kiváncsiság miatt el kell mennem. :)