Unalmas pénteki napnak indult, tervezgettem a hétvégi pihenésemet. Egyszercsak cseng a telefonom, hogy nagy gond van, megbetegedett egy külföldi kollégám és azonnal helyettesíteni kell. Nem tűnt az elején nagy kihívásnak, hisz a cégnél mindenről tudok és mindenre kellő rálátásom van, ahhoz hogy bárkit könnyen helyettesítsek. ("kicsi" arc)

Így belementem, mert tudtam, hogy a srácot én tanítottam, így tudni fogom mit kell csinálni. A feladat röviden: egy projekt bemutatása egy külföldi partnernek. Kb. ennyit tudtam, persze a konkrét projektet ismertem.

Délutánra részletesebben utána néztem és kapom a hívást, hogy irány a reptér... Kérdeztem, hogy ott kell várjam? Erre a válasz az volt, hogy "Nem szolt a titkárnő? Monaco-ba lesz a bemutató" Valahogy ezt az "apró" információt kihagyta...

Ekkor rohanás haza, mivel 1 óra a becsekkolásig, tehát hiperszuper sebességgel (relatív gyorshajtást kerülve) hazaugrottam egy kis táska ruháért és irány a gép. Éppen elértem. Csekkolás közepette elintéztem gyorsan, hogy egy öltöny várjon a reptéren, mert azt nem akartam motoron gyűrni...

Leszáll a gép és egy gyönyörű csaj áll a kijáratnál 1 öltönnyel a kezében. Gondoltam, hogy engem vár, így odamentem, bemutatkoztam és utána siettünk is a kocsihoz. A csaj saját kocsijával, egy fehér BMW-vel várt. Nagyon passzoltak egymáshoz. Ezt meg is említettem, erre persze mosolygott. 

Elvitt egy szállodába, ahol várt egy szoba, hogy lezuhanyozzak és átöltözzek. Ő addig lent várt. Eléggé sietnem kellett, mert már mindenki rám várt, de csak egy kicsit tudtam ideges lenni, mert alig fogtam fel, hogy hol vagyok... :)

Megérkeztünk, megtörtént a bemutató, mindenki boldog. Utána viszont kiderült, hogy csak a hétfői járatra foglaltak helyet és így 2 napot ott maradok. Nem zavart a dolog, főleg hogy egy csodás hölgy volt a társaságom. A protokoll "buli" a bemutató után elég hosszúra sikerült, de a kapcsolatépítés miatt szükséges volt. Ezután megkérdezte, mennyire vagyok fáradt?! Én természetesen mondtam, hogy semennyire, hisz nem tudnék aludni. :)) 

Azt mondta, hogy akkor elvisz és bemutatja, a híres monakói életet. Először elmentünk, megvacsoráztunk egy nagyon elegáns étteremben. Én kicsit feszélyezve éreztem magam, főleg, miután elmesélte, hogy kik ülnek körülöttünk (pl. a herceg lánya). 

A vacsora csodás volt és természetesen ennek megfelelően az ára is, de persze nem engedhettem, hogy a hölgy fizessen... (folyt.köv)