Mindenki álma, hogy egyszer összejöjjön egy iker párral és minden jóban részese legyen.  Na velem is valami hasonló történt, de nem lövöm le az elején a poént. 

 Egy szép nyári hétvége volt, amikor csak úgy unalomtól vezérelve bolyongtam a motorral a városban. Élveztem a jó időt és hogy kevesen vannak a városban. Egyszercsak a Kálvin tér környékén észreveszek egy vörös ruhás csajt, aki épp jön fel a metróból. Mivel mikor elhaladtam mellette eléggé felkelltette az érdeklődésemet, így gyorsan megfordítottam a motort. Persze sajnos, ezt a jard is észrevette, így egy kis beszélgetés után megszabadulva a jardtól, próbáltam gyorsan visszajutni a helyszinre. Sajnos elvesztettem a csajt. :( 

A kálvin végében megállok az egyik lámpánál és kit látok? Keresztbe elhalad a zebrán a csaj. Rámnéz. Gondolom érezte, hogy végig bukó alatt őt nézem. Nem bírtam ki, félrehúzva lassan követtem. Megálltam előtte a zebrán. Muszáj volt megszólítsam. Megdícsértem a szép ruháját és a gyönyörű szemét. Említettem neki, hogy pár perce láttam a Kálvin aluljárójából feljönni és már akkor szerettem volna megszólítani, de szem elől vesztettem... Erre csak mosolygot (itt nem értettem miért, de a végén ti is fogjátok). 

Észrevettem, hogy nagyon sietne, ezért megkérdeztem, hogy elvihetem e? Láttam rajta, hogy nem igen szeretné, mert valószínüleg fél. Mondtam neki, hogy oddadom az én bukómat és megigérem, hogy mindenhol a megengedett sebességhatáron belül megyünk (soha nem megyek gyorsan városon belül és közúton se, főleg ha viszek valakit, akkor még lassabban). Látta rajtam, hogy nem hazudok, így miután elfogadta az igéretemet felült. Rákospalotára szerett volna eljutni, így egy elég hosszú szakaszon motoroztunk. Úgy vettem észre, hogy nagyon élvezi (bár a bukó nagy volt neki és igen tudom, hogy felelőtlenség így utast vinni, de higyjétek el, hogy nagyon vigyáztam és lassan mentem). Megérkeztünk és látom nagyon élvezte az utat. Elkértem a számát és kis beszélgetés után megadta.

Irány vissza ebbe a jó időben a városba, mert kár bent üllni. Ha jól emlékszem a nyugatinál lehettem, amikor meglátom a csajt, ugyanabban a ruhában. Mondom magamban, hogy ezt nem hiszem el, nálam gyorsabban nem érhetett ide. :) Ez valami vicc?!! Satufék, megfordulok és utána megyek. Megállok előtte és megszólítom. Látom, hogy furán néz rám. Kérdem tőle, hogy nem ismersz meg? Én vittelek nem olyan rég Rákospalotára... Kálvin téri találkozó?! Nem ugrik be? Ekkor elkezdett nevetni. Nem értettem, erre kértem, hogy magyarázza meg. 

A nővérével volt a kálvinon táncpróbán, mert mindketten táncosok és ma volt a főpróba egyik fellépésük előtt. Ekkor poénosan megkérdeztem, hogy csak nem vagytok véletlenül ikrek? De, azok voltak 10 perces késéssel születtek. Na ekkor én is jót nevettem és mondtam, hogy őt nem e vihetném el valahova, ha már a nővérét is elvittem? :) Ő is belement, így elvittem a Lánchídhoz, az egyik hajóhoz, mert ott dolgozott, mint pincérnő. Mondtam neki, hogy mivel a nővérétől elkértem a számát más okból, így az övét csak egy kialakuló barátság miatt kérem el. Egy mosolyal megfűszerezve megadta. 

A történetem az ikrekkel, természetesen nem ért itt véget és folytatódott, de az talán egy másik poszt lesz.