Sikerült úgymond túltennem magam ezen az egészen. Kommentbe és levélbe is írtátok, hogy ez a kapcsolat már az elején "halálra" volt itélve. 

Én sem vagyok teljesen hülye, tehát tudtam már az elején, hogy lehet nem fog hosszan tartani (ha jól emlékszek, még utaltam is erre a posztok valamelyikében). Mégis miért mentem bele? Egyszerű. Azért, mert mikor vele voltam, mindent elfelejtettem. Képes voltam ténylegesen "nyaralni", kikapcsolódni a mindennapi mókuskerékből. Egyáltalán nem gondoltam a munkára, a mindennapi stresszre. 

Mindenki azt látja, hogyha egy úgymond menő üzletemberszerűség vagy, akkor minden faxa és heppi az életben. El kell árulnom, hogy ez nagyon nem így van. Erre egy volt lakótársam döbbentett rá még régebben, aki elmondta, hogy tökéletesen meg van elégedve a munkájával, mert 8kor kezd és 5kor délután végez. Nincs stressz, nem viszi haza a munkahelyi problémákat. Igazából én nem tudom értékelni, mert mióta az eszemet tudom ezt akartam csinálni, mégis néha szivesen cserélnék vele.

Egészségügyileg se a legjobb munka, amit végzek. Fiatalon, már vannak ősz hajszálaim, de mégis azt mondom, hogy sokkal egészségesebb vagyok testileg, mint az átlagember.

Na megint a munkáról beszélek... elég. 

Mit fogok csinálni? Várom hogy az eső eláljon és egy kicsit elmegyek motorozgatni... Ha nem lesz, akkor pedig marad továbbra is a mókuskerék.

Blogot folytatni fogom (tudom nem kéne), mert az élet nem áll meg. A munkám miatt sajnos keveset fogok tudni, de mindig mikor lesz egy kicsi időm írni fogok. Persze ha lesz mit... na ennyit mára. Napsütéses napot mindenkinek!

u.i. ezt a posztot pár napja írtam, de sietnem kellett és nem volt időm kitenni. Mostmár szép idő van, tehát megyek gurulni egy kicsit..