Ahhoz, hogy majd a második részét megértsétek a történetemnek, el kell meséljem az előzményeket...

Pár éve úgy gondoltam, hogy nagyon vonz a pszichológia és a pszichiátria. Elkezdtem nyomozni a témában. Viszont amiket a filmekben látunk, tudtam, hogy csak túlmisztifikált, hatásvadász dolog. Az egyik távoli rokonom főorvos volt egy korházban. Egy családi ebéd során beszélgetésbe elenyedtem vele. Elmondtam neki, hogy mi az új hóbortom és megkértem magyarázza el a szakma részleteit.

Belemerültünk a témába, de mivel Ő csak felületesen ismerte a részleteket, megigérte hogy összehoz egy kollégájával, aki elmond mindent. Különösen kértem tőle, hogy a mese részt ugorjuk át és egyből a mélyvízbe dobjon, hogy kiderüljön alkalmas vagyok e a pályára vagy sem. Meg is beszéltünk egy időpontot, amikor elmegyek a XY Pszichiátriára és körbevezet titokban. 

Az elején azt mondta, hogy menjek be a szobájába és ott beszélgetünk, utána pedig körbevezet. Elmondta, hogy ez messze nem olyan mint a filmekbe, itt hányásban-székletben fürdő betegektől, egészen a többszörös személyiségzavarosokig kezelnek embereket. Valami ilyesmire számítottam. Egy kis idő múlva azt mondta, hogy ha még mindig érdekel körbevezet. Persze, belementem. Rámadott egy köntöst és elindultunk...

Első "szinten" (nem igazán szintek voltak, hanem ilyen ajtókkal elválasztott folyosók), a kevésbé súlyos betegeket kezelték és ahogy haladtunk tovább úgy egyre súlyosabbakat, olyanok voltak a végén, akik már Önmagukra is veszélyesek voltak. Azt hittem körbeértünk, de nem. Volt még egy ajtó, amire azt mondta, hogy meglepődöm, de ők az egyik legsúlyosabbak. Kiváncsi voltam kik lehetnek, ezért izgulva követtem. 

A többszörös személyiséggel szenvedők, ezek nem a skizofrének (mint sokan azt tévesen gondolják), hanem egyszerüen több személyiséggel rendelkező emberek, amik különféle képpen jöhetnek elő (pl. ismerős arc, bántalmazás stb.). Be-be nézegettem az ablakokon és az egyik ablaknál megálltam.

Egy aranyos szőke lányt láttam, aki csak űll és néz maga elé. Rákérdeztem, hogy Ő miért van itt? Két énje van a lánynak és elég durva a kontraszt. Az egyik a tök természetes mindennapi lány, mint sokan az utcán. A másik viszont egy számító, hirtelenharagú, vad kurva és gyilkos. Általában miután összejött valakivel és közösült, különböző módon megölte, de úgy hogy természetes halálnak tűnjön. Na ezt kicsit szkeptikusan fogadtam, mert nehezen tudtam elhinni, hogy meg tudja csinálni...

Erre azt mondta, hogy Kémikus volt egy egyetemen és ott kevert ki különböző vegyületeket, amikkel szívleállást, agyvérzést és hasonló "véletlen" halált okozó hatást tudott elérni. Kezelhetetlen sajnos és most a gyógyszerek miatt, teljesen érzéketlen a külvilágra. Sajnáltam a lányt és egyszerüen furcsa perverz vonzalmat éreztem az iránt, hogy beszélnem kell vele, megérintenem a kezét. Természetesen ez nem volt lehetséges és amúgy se tudott volna a lány kommunikálni a gyógyszerek miatt.

Már készültünk elmenni, mikor felállt a lány és odajött a betekintő ablakhoz és rámmosolygott, felrajzolt egy kérdőjelnek látszó jelet az ablakra, utána visszaüllt a székre. Én és az orvos is nagyon meglepődtünk. Nálam inkább használatos az a szó, hogy megdermedtem. Nem tudtam megszólalni a meglepettségtől.

Elindultunk tehát visszafelé és megkérdeztem a dokitól, hogy ez normális? Azt mondja, hogy nem tudja megmondani, hogy mikor játszák meg a betegek a gyógyszer hatását és mikor nem. Nagyon bonyolult, gyerekcipőben lévő tudomány ága...

folyt.köv.