Nem gondoltam volna, hogy a blog írást, ugyanazzal fogom folytatni, amivel abbahagytam. Az élet így hozta, hogy muszáj leírnom, mert még számomra is megdöbbentő fordulatok következtek. 

Kb. másfél hete, el kellett mennem a rendőrségre tanuvallommást tenni. Ekkor szólt az őrnagy, hogy segítenem kellene nekik, mert a csaj még a dokikkal se akar beszélni, nem hogy a rendőrökkel. Azt akarja, hogy én meglátogassam. Ez igen csak meglepett, de mivel engem is furdalt a kíváncsiság a "kapcsolatunk" részleteiről, ezért belementem.

Sajnos a munkám miatt nem tudtam csak 3. megbeszélt időpontra elmenni, mert mindig közbejött valami. Így pár napja, elmentem a korházba. A nyomozó késett, de mivel én siettem, ezért kértem az orvost, hogy hadd menjek be beszélni vele. Előtte persze megkérdeztem, hogy nem e veszélyes, ez az egész?! Persze azt mondta, hogy az ajtó túloldalán fognak várni az ápolók, ezért ha bármi gond lenne, csak kiáltsak és bejönnek. A kábító gyógyszeres kezelést, másfél nappal előtte le kellett állítani, hogy ki lehessen halgatni, de éppen ezért fokozottan felhívta a figyelmemet, hogy vigyázzak és ne menjek túl közel hozzá.

Ezt megjegyeztem és mikor bementem, a lehető legtávolabb ülltem az ágyától. Mikor meglátott, felüllt az ágyára és csak nézett. Nem szólt egy szót sem. Súlyos másodpercek teltek el, amik perceknek tűntek, amikor én megtörtem a csendet, "miért akartál engem látni?" Ezután ismét csend következett. Kezdtem unni a dolgot, ezért azt mondtam, hogyha nem szólal meg, akkor elmegyek. Megszólalt és csak azt mondta:"Nem emlékszel?" Ez meglepett és egyből visszakérdeztem, hogy:"Mire?"

Ő ismét csak ennyit mondott:"Nem emlékszel?". Kezdett idegesíteni a dolog és kicsit arogánsabban kérdeztem ismét, hogy mire kellene emlékeznem? Néhány éve összefutottunk egy szórakozóhelyen, ahol összejöttem a hugával. Amikor Pestre költöztem, szakítottam a hugával, nem bírta elviselni az egyetemi nyomást és a szakítást, fél évre rá öngyilkos akart lenni. "Micsoda???" Nem akartam elhinni amit mondott. De hisz, nem adta semmi jelét, hogy ennyire megviselte volna. Beszélgettünk utána és megértette, hogy nem tudom elviselni a távkapcsolatot. Nekem az a végem és Ő se bírná azt, hogy ritkán találkozzunk. 

Ez teljesen kikészített. Utána beugrott, hogy azon a szórakozóhelyen Ő is ott volt. Csak Ő akkor az idősebb ismerőseivel lógott. Elmondta, hogy a huga utánam akart szökni és miután nem engedték a szülei, felvágta az ereit. Ez borzasztó volt hallani. Hibásnak éreztem magamat és teljesen letaglózott, amit mondott. Ránéztem és megkérdeztem, hogy mit akar, mit mondjak?! Nem tudom, jóvátenni és higyje el, ha tudtam volna, hogy ennyire labilis a huga, akkor jobban tartom vele a kapcsolatot utána is. Csak ennyit mondott:"A hugom tönkretette miattad az életét. Most te is szenvedni fogsz, legalább annyira mint Ő." Láttam a szemében, hogy komolyan gondolja és ez nagyon megijesztett. 

Nem tudtam mit válaszolni. Egyszerüen sajnáltam, mindent. Őt, a testvérét és ezt az egész helyzetet, ami kialakult. Odaültem mellé az ágy mellé, belenéztem a szemébe és azt mondtam:"Itt üllök melletted. Bármit csinálhatsz velem, nem ellenkezem. Mondd mit szeretnél, amivel jobbá tehetem a tiéd és a testvéred életét?" Erre láttam rajta, hogy meglepődött. Azt mondta, hogy csak azt szerette volna látni a szememben, hogy megbántam ezt az egészet. Ezután szólt az őröknek és azt mondta, hogy menjek el. Többet nem akar látni. Eljöttem és azóta csak a nyomozóval találkoztam, akinek elmondtam az egész esetet. Ő persze szerette volna ismét meghalgatni a lánytól is, de megtagadott minden kapcsolatot.

Ezzel lezárult a történet.