Igen, elhanyagoltam a blogot rendesen. Valószínűleg sok olvasót is elbuktam emiatt, de nyomós oka volt. Nem mentegetőzök, de sajnos az élet rendesen közbeszólt. Az egyik ilyen dolog, hogy túl akartak járni az eszemen a munkahelyen. Ők úgy gondolták, hogy sikerült is nekik és én erre nem jöttem rá, de tévedtek. Mostmár leírhatom, mert ha olvassák is, már semmin se változtat.

A lényeg, hogy saját vállalkozásba fogtam, ami elég sok teendővel jár. Lényegében a régi munkámat folytatom, de már én vagyok a saját magam főnöke. 

Na ennyit a munkáról. A kevés időmben inkább írok egy két érdekes dolgot. Összejöttem egy csajjal. Aki pár évvel idősebb nálam, 240KM-re lakik és van 2 gyereke. Igen, van két gyereke, de ez egyáltalán nem zavar, mert jó vele lenni. Azaz jó volt, most nem tudom, mert meginogtam. Eddig alkalmanként találkoztunk (feljött hozzám pestre) és órákon át szexeltünk. Viszont pár hete a munkám miatt, kevesebb idő jut rá. Feljött ismét pestre és valahogy 1-2 óra múlva teljesen kifulladt az ágyban. Persze nem csak szex volt, séta, beszélgetés, stb. 

Miután hazament rájöttem valamire. Én nekem az életemben kúlcsfontosságú a szex és ha egy olyan csajjal vagyok, aki nem bírja, az számomra komoly gond. Próbáltam azt sugallani, hogy valamit csináljon magával, mert nekem ez így kevés. Most persze azt hiszitek, hogy ez mekkora arcoskodás, de nem. Tényleg rossz érzés, hogy miután a csaj többször elélvez, egyszerüen ott hagy az ágyban... és ezt szó szerint vegyétek. A kifogás:"elfáradt". Én persze mindegy, hogy elmentem e vagy sem, ez nem fontos. 

Az a baj, hogy a csajjal a személyes találkozó előtt, telefonon már az intim dolgokra is kitértünk. Akkor elmondta, hogy Ő olyan csaj, aki 10 perc pihi után folytatni akarja reggelig. Ez vonzott benne a legjobban, mert nekem ilyen csaj kell, aki tudja tartani a tempót. Rossz érzés, de őszinte kell legyek, nekem nagyon fontos a szex egy kapcsolatban és vele most nagyon rossz. Valószínűleg, ha ez nem változik, akkor egyszerüen vége lesz. Pedig nagyon ragaszkodik hozzám, bár én már nem annyira.

Na jó, már várnak rám, még folytatom... valamikor.