(Előszörs is egy új infó, mostmár jobb oldalt követhettek engem Twitteren keresztül is, hogy épp mit csinálok. :) )

Sikerült a karácsonyi családlátogatást érdekessé tenni. Kezdem azzal, hogy iszonyúan elkéstem, mert mint észrevettétek 24.-én elég későn sikerült kikecmeregnem az ágyból és utána még elindulni a családhoz... Várok a csatlakozásra (I love MÁV, a 25 perces késésért) és egy nagyon szép magányos csajt látok búskomoran a bőröndjén üllve. Odamegyek rákérdezek, hogy Ő is a csatlakozására vár? Azt mondta, hogy igen, de lekéste, mert az a vonat amivel jött késett. Kérdeztem, hogy hova tart és mondta, hogy Debrecenbe. Ajánlottam neki, hogy jöjjön el velem a szüleimhez és a szüleim kocsijával elviszem én Debrecenbe. Ne fagyoskodjon, még a következő vonat jön. Nagy nehezen sikerült rábeszélnem. Megjött a vonatom, felültünk és beszélgettünk. Megtudtam, hogy Lénának hívják és 19 éves. Egyetemen tanul Pesten. Mikor kérdeztem, hogy hogyhogy egyedül utazik haza? Nincs barátja aki elkisérné?! Azt mondta, hogy épp egy hónapja szakítottak, mert megcsalta. Tényleg egy tündérlélek a csaj és nem tudom, hogy hogyan lehet valaki ekkora F*asz?? Na mind1, gondoltam magamban, megérdemli hogy valami jó is történjen vele.

Megérkezünk a vonattal, már a szüleim várnak a kocsival. Mondtam, hogy program változás lesz egy kicsit, mert el kell vigyem a kocsit. Hazavittem a szüleimet és elindultunk DB felé. Látszott rajta, hogy nagyon szeretne már otthon lenni és nem győzte megköszönni a segítségemet. Mondtam, ne hülyéskedjen már, hisz boldogan segítetek (tényleg önzetlen szándék vezérelt, mert megérdemelte) megérkeztünk a házuk elé. Be akart hívni, de mondtam, hogy Karácsony estéjén nem akarok zavarni. Számot cseréltünk, hogy később tudjuk tartani a kapcsolatot. Kaptam búcsuzóul egy puszit.

Elindultam hazafelé, épp elhagytam DB-t és cseng a telefonom. Itt hagyta a kocsijában a kistáskáját. Visszafordultam. Kiszálltam, csengettem. Ajtót nyitott és láttam, hogy ragyog a szeme. Kérdeztem, hogy valami van rajtam, vagy minek örül ennyire? Azt mondta, hogy vele senki se volt még ilyen rendes és nagyon boldog, hogy találkoztunk (lehet ez a rész így leírva nem jön át az olvasónak, de tényleg megható volt ahogy mondta). Ekkor én sem tudtam mást mondani, minthogy részemről az öröm, hogy megismerhetem. Kaptam még egy puszit és eljöttem. Úton hazafele végig azon gondolkoztam, hogy tényleg létezik ennyire rendes, őszinte csaj? Néhány óra múlva kapok egy SMS-t, hogy álomszerű volt a találkozásunk és szeretné ha holnap találkozhatnánk. Komolyan elkezdtem gondolkozni, hogy mi legyen. Mindenképpen azt gondoltam, hogy Őt semmi képpen nem bánthatom meg, azt írtam neki, hogy délután érte megyek. 

Másnap délután, sikerült Debrecenben találnom egy nyitott virágárust, így vettem neki és édesanyjának egy szép virágcsokrot. Megérkeztem hozzá bekopogtam, ajtót nyitott és ismét a csillogást láttam a szemében. Átadtam neki a virágcsokrot és kérdeztem, hogy az édesanyja hol van. Kihívta a szobájából és neki is átadtam a virágcsokrot, mindketten nagyon örültek a kedves gesztusnak. Utána eljöttünk és beültünk egy kávézóba beszélgetni. 

Nagyon sok kérdése volt és igyekeztem mindenre válaszolni. Természetesen nem kérdezett rá, a nőügyeimre és a részletekre, amikből kiderült volna, hogy én milyen is vagyok valójában. Láttam, hogy nagyon kezdi élvezni a társaságomat. Ekkor megszólalt a lelkiismeretem (igen, úgy néz ki nekem is van) és mondtam, hogy mielőtt komolyabb dolog is kialakulna, szeretném megosztani vele, hogy milyen is vagyok én. Elmondtam neki, hogy én milyen is vagyok a nőkkel és hogy hogyan is viselkedem általában. Nem tudta elhinni, hogy én képes vagyok azokra. Feltette azt a kérdést, ami most is cseng a fülemben: "Engem is kihasználnál?" Itt egy kicsit elgondolkoztam, végig gondoltam, hogy képes lennék e teljesen mindent feladni, az addigi életemet és megváltozni. Mondtam neki, hogy nem szeretném megbántani és kihasználni. Nem tudom sajnos most megigérni, hogy vele más lenne és mivel nem akarom átverni és kihasználni, így őszintén azt mondtam:"Nem tudom, hogy veled másképp viselkednék." Mértéktelen szomorúságot láttam a szemében. Arra kért, hogy felejtsem el és kitörölte a számomat a telefonjából, hogy könyebben túllegyen ezen. Ez azért elég rosszúl esett, mármint nem az amit csinált, hanem az hogy nem tudtam azt állítani, hogy vele más lenne... Tényleg javíthatatlan vagyok???

u.i. B.Ú.É.K. mindenkinek, én azt hiszem egyenlőre elég a nőügyekből és pihentetem a témát pár napig...