Először is kezdeném azzal, hogy mint olvashattátok elég izgalomdús volt az elmúlt napok az életemben. Szilvi elég rendesen betalált az álterhességével. Tudom, tudom, én voltam a hülye, hogy egyből benyaltam, de nem gondoltam volna, hogy téved. Viszont, ahogy a twitter bejegyzéseimnél olvashattátok, minden a legnagyobb rendben. Nincs gyerek.

Ennek a posztnak, más címet és tartalmat akartam, de úgy néz ki, hogy ki kell írnom magamból a gyerek témával kapcsolatos gondolataimat. Kezdeném azzal, hogy a korom elég fiatal ahhoz képest, amiket elértem már az életemben.  Ezért, még egészen mások a terveim az életben.

Előélet: 18 éves koromban kezdtem el úgy igazán élni, mikor elköltöztem a szüleimtől albérletbe. Innentől kezdve újjászülettem és olyan dolgokat akartam kipróbálni, amiket addig nem tudtam. Ami extrém sport volt jöhetett egymás után. Féltem, de megcsináltam, mert akartam. Különös vonzalmam van a szokatlan, izgalmas dolgok iránt, mert gyerekkoromban féltettek és nem csinálhattam (gondolom ezt is valamilyen komplexusnak hívják).

Hogy miért írom ezt le? Végig gondoltam, hogy milyen lenne, ha most gyerekem lenne. Először is én mindent szeretek a realizmus keretein belül tartani (ezt az üzleti világban elég alaposan megtanultam), ezért végig gondoltam, anyagi szempontokból, egy gyerek körülbelüli költségeit. Egyszerüen nem tudnám anyagilag bevállalni, mivel elég alacsonyan kell tartsam a büdzsét, ha az üzleti terveimet finanszírozni szeretném. Lelkiekben persze szeretnék gyereket, nagyon is. A keresztlányom és a testvére, egyszerüen a mindenem. Nagyon szeretem őket és el is fog az irigység, mikor a nővéremékre gondolok, hogy ilyen szép két gyerekük van. Nagy harc ez bennem és próbálok mindent a tervek szerint csinálni. A jelenlegi terveim azok, hogy 30 éves koromig nem szeretnék gyereket, de házasságot sem. Addig van még néhány évem, hogy kiéljem magamat. Azokat a dolgokat értem ez alatt, amiket egy felelőség teljes apa/férj nem tehet meg, ha nem szeretné árván hátrahagyni a gyerekét. Nem is csépelem tovább a szavakat, mit gondoltok az észjárásomról?